(át)Szállóigék

"Különös helyeken jársz / Közhelyekre érkezel" (Dévényi Ádám - Szabadság miatt zárva) Nap mint nap megtörténik az mindannyiunkkal, hogy néhány blikkfangos gondolat mentén mégis a sokat koptatott közhelyekre jutunk. Igyekszünk nem elterülni ezek flaszterén, mert ki szereti, ha a nehéz gondolatai kiüresedett rigmusban buggyannak elő belőle?, - holott éppen az ilyen kifejezések fedik legjobban az érzetteket, értetteket. A motiválatlanság, a hírérték fogalmak nyelvészeti terminusok, melyeket most bővebben nem fejtenék ki, viszont annyit mégis érdemes megemlíteni velük kapcsolatban, hogy az efféle sokat- és elhasznált kifejezések - a fentebbiek figyelembevételével- gyakran kiváló közterei a humoros megfogalmazásoknak. Nézzünk hát néhány zenében előforduló remotiválódott, s ezáltal nagy hírértékre szert tett - na jó, mondhatjuk vicces - közhelyet.

Objektív és szubjektív a művészetekben: a "könnyű" térnyerése - bevezető gondolatok

A művészetről gondolkodni igen érdekes, ugyanis korunkban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Mindig is megfigyelhető volt, hogy a művészet -és itt beleértem minden ágát, a zenétől, a képzőművészeten át az irodalomig- fejlődésében mindig kereste önmaga definícióját és legnagyobb változásai a paradigmák változását is magával hozta, szinte elfeledve korábbi interpretációit. Nézzük most ezt közelmúltunkra vonatkoztatva, hiszen meggyőződésem, hogy jelenleg a legnagyobb paradigmaváltást éljük át különösen néhány művészeti ágban, jelesül a zenében és ezzel szorosan összefüggésben az irodalomban. Fejtegetésemben elsősorban a zenei vetületekre térnék ki, terjedelmi, valamint -zenei blog lévén- tematikai okok folytán.

Dalos enjambement

Egy olyan jelenséggel szeretnék foglalkozni az alábbi posztban, amely szoros érintkezésben van a verstannal, viszont kicsit eltávolodik a klasszikus értelemben vett verstől.

A kamra, ha karma

Ez egy szövegnyelvészkedő ujjgyakorlat azzal a szerény célzattal, hogy az "...Egy leszedált ország tapsolgat a szarnak..." résznél ne verjük össze öntudatlanul mancsainkat! Íme:

"Fridays I go painting in the Louvre..., mert szemedben ottragyog az életigenlés fénye""

Anélkül, hogy minősíteném Rebecca B. f*shalmát (Friday, de úgyis tudjátok), amit egyesek zenének neveznek, de legalábbis letöltenek, beszélnek róla és gazdaggá teszik őt (persze nem vagyok naiv, tudom, hogy így működik), szóval különösebb kommentár nélkül íme egy pár olyan zene a hét napjairól, amit érdemes is meghallgatni.

"Itt e kabát ámen!"

Egy olyan zenész kerül mostan górcső alá, aki egy interjú során valami hasonlót őszintézett össze saját életéről: valahogy úgy van ez nála, hogy jó dalokat ír, de csak akkor működnek a nóták, amikor valaki más énekli, mert ha ő adja elő, akkor valahogy nem annyira fogadja be a közönség. És valóban - egyelőre még név nélkül-, egészen biztosan mindannyian ismerjük gondolatait, találkoztunk már a munkásságával, és valljuk be, szeretjük is azt, amit csinál, annak ellenére, hogy fogalmunk sincs a háttérben működőről. Ugyanis a Bikini zenekar dalait, jó nagy számban ő szerezte, de még több százalékban a szövegeiket. Ilyenek például az Adj helyet, magad mellett... vagy a Közeli helyeken -talán- legismertebb magyar slágerek is. Az életével csak érintőlegesen szeretnék foglalkozni, csak annyit, amennyi a dalok ismertetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Mert volt ő folkzenész, rockzenekar emblematikus frontembere, egy bárszéken csendesen játszó háttérmuzsikus, grafikus, színész, dalszerző, színházi komponista és ki tudná kielégítően teljes egészében felsorolni az összművész életét?! Valaki talán, én nem kívánom, pusztán megnevezném végre: Dévényi Ádámot.

"Az orgazmus századában élünk..."

Kedves, fontos és meghatározó regénye életemnek Déry Tibor - Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című műve. Legkedvesebb mondatom belőle, mikoris Eszter és Beverley éppen a Rolling Stonesra - egyébként Mick Jaggerék eljátszák majd' az összes Illés slágert a történet közben :) - igyekvő fiatalok tömegén polemizálnak, ekképpen hangzik: (Beverly mondja) "Miféle mosdatlan, piszkos lábú kísértetek szövegelnek nekünk villámot és mennydörgést az űr elorozott trónusairól, melyekről a boldogság üzenetét várjuk ezredíziglen?"
A Kossuth-díjas szerző 1971-ben írta regényét, és már 1972-ben fel is kéri a Vígszínház Presser Gábort, hogy a színpadi változatához szerezzen zenét. És a sok többi mellett még egy fontos név megemlítendő a '73-as ősbemutató okán, Adamis Anna, aki dalszöveggé varázsolta a regény bizonyos részleteit. Ha zsenik találkoznak, akkor még sosem volt, hogy ne lett volna... Azt ugyan nem tudom, mit szólt aki szerint "Az orgazmus századában élünk...", tehát maga Tibi bácsi, de kétségtelen, hogy én nem sok mindent tudok szólni ehhez, úgyhogy inkább csak elmondom.

Irodalmi utalások dalszövegekben - Ady-dili

Azt gondolom, hogy az irodalom nem léttől független diszciplína, hanem éppen arról nyilatkozik vagy arra reflektál. Ugyanúgy, ahogyan a dalok szövegei is. Ennek következtében sok egybeesés és egymásra hivatkozás fedezhető fel bennük, az élet mellett. Nézzük Bereményi Gézát először is, hogy hűek maradjunk a blogunkhoz. Drámaíró, műfordító, író, költő, dalszövegíró a kedves Gézánk. Habár legtöbben a Cseh Tamással való közös munkájuk kapcsán ismerjük. Nos lássuk alább, hogy hogyan "adyzál" sokszor, de most konkrétan csak egyszer.