Irodalmi utalások dalszövegekben - Ady-dili

Azt gondolom, hogy az irodalom nem léttől független diszciplína, hanem éppen arról nyilatkozik vagy arra reflektál. Ugyanúgy, ahogyan a dalok szövegei is. Ennek következtében sok egybeesés és egymásra hivatkozás fedezhető fel bennük, az élet mellett. Nézzük Bereményi Gézát először is, hogy hűek maradjunk a blogunkhoz. Drámaíró, műfordító, író, költő, dalszövegíró a kedves Gézánk. Habár legtöbben a Cseh Tamással való közös munkájuk kapcsán ismerjük. Nos lássuk alább, hogy hogyan "adyzál" sokszor, de most konkrétan csak egyszer.

Ady Endre Valaki útravált belőlünk című verse tagadhatatlanul összefüggésbe hozható Bereményi Géza Jobbik részem című munkájával. Cseh Tamás emlékműsorára énekelte fel az alábbi verziót, Kiss Tibor, a Quimby frontembere és összművésze:

Az összehasonlító-elemző értekezést rábíznám a kedves olvasóra, ezért inkább egymásután közlöm a két különálló, ámbár egybecsengő művet. Íme Ady Endre Lédához írottja:

VALAKI ÚTRAVÁLT BELŐLÜNK

Schöpflin Aladárnak küldöm

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sújtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, hangtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak fordított tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünk sarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.

Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.

Nem tudjuk szeretni magunkat
És nem hisszük el, hogy szeretnek,
Ákombákomos szépeket
Idegen, váró embereknek
A régi tussal nem irunk.
Mert mi csak magunknak bókoltunk,
Asszony-énünkért, szertelen,
Érte voltunk jók, ha jók voltunk
És kacérok és hűtlenek
És most sírva megözvegyedtünk.

Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyüg
Siránkozik pityergő szánkon
S omladozó, árva szivünk
Ezer fájást talál, hogy fájjon
S ezeregy fájás fáj nekünk.
Kopott az arcunk, kopott minden,
Kopott a világ s a szivünk
S minden világ a szemeinkben:
Mi hírért, sikerért szalasszon,
Ösztönzőnk, igazi valónk,
Kiszakadt belőlünk, az asszony.

( A szöveg innen való: http://mek.niif.hu/00500/00588/html/vers0802.htm )

És Bereményi Géza "parafrázisa?":

Cseh Tamás - A jobbik részem (Új dalok - 1990.)

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

( A szöveget innen másoltam: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/6682/cseh-tamas/a-jobbik-reszem-zeneszoveg.html )

Ajánlok egy másik feldolgozást is meghallgatásra, amelyet a Republic zenekar és Cseh Tamás követtek el, 2000-ben, a Levélváltás című lemezen




És még egy nem is apróságot megemlítenék: mint megtudtuk, az Új dalokon szerepel az eredeti felvétel, és ugye Adynak pedig Új versek című kötete van, ugyan a Valaki útravált belőlünk verse a Magunk szerelme 1913-as kötetében jelenik meg, de mi ez, ha nem Bereményi Géza szándékos útmutatója az analógia feltételezésére?!

És végül egy sajátos életmű-összefoglalás, Király Linda szájából, kb. az érettségimre való készülésem idejéből, Himnusz interpretációval és minden Ady-dilivel.

Egy bús levél Ady Endrének Király Lindától

- Te nem mondtad, hogy rajtad kívül
Is van magyar, ki beszél hívül
E nyelven, s ki magyarságát nem feledte!
Ejnye-bejnye, Endre, Endre!

Emiatt én nem tudtam...
Föl-földobtam, visszahulltam...
Te verseidben kerülted a kanyart.
"Isten, áldd meg a magyart!" ?!

Mi ez?! Hiába próbáltam egyszer, kétszer
Mégiscsak gondjaim lettek a szöveggel.
Én nem olvastam Petőfit...!
Csakis Adyt, Adyt, Adyt!

Mondtam, hogy: - Va-la-ki se-gí-tsen!
De csúnyán belebuktam, belesültem.
Tőled ilyen hülyét, fanyart:
"Isten, áldd meg a magyart!" -

Pedig ez lehetett volna
Új időknek új dala,
De képzeld, Csacsika,
Belefügyült a sok marha!

...Ismerem én boldog sémád,
Elbocsáttad kolonc Lédád.
Ebben is követlek Tégedet:
Magyar, nyaljad ki a seggemet!

Bereményi Lédájára pedig várom a megfejtő ötleteket!