2010. december 26.

POSZTulátum


"Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán" (angol mondóka). Ez az ünnep, amikor - már kényszeredetten is - megajándékozzuk egymást, gondolunk a másikra, együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk, akik és akiknek fontosak vagyunk. Pont most egyetlen indok lehet, hogy nem rúgnak ki; pont most a multik nem nyitnak ki; pont most az áramszolgáltatók fénykora lőn; pont most az ajándék-visszaváltás paradicsomi periódusa van; pont most a keresztényegyház és Hugh Grant mennybemenetele; pont most az utak járhatatlanok, és a magyar vasút átalakul MarhaÁllítóVagonokká. Ha nincs hó, nincs siklás, nem ám, dehát, ahogyan mondani szoktuk, ilyenkor van minden... A hedonizmus legális, a libidónak meg kötelezően munkálnia kell(utálkozni tilos, szeretkezni illik!). A karácsony posztulátuma a szeretet.
A magányos emberben pedig feltorlódik mindez, és képtelen elviselni mások "örömét?". Önhanyagság, önfelejtés, önfeledés, öntelítettség, önpusztítás, öngyilkosság. Ez legalább annyira hozzátartozik a szent ünnephez, mint a fentebbiek. És legalább vagyunk annyira felelősei, vagy akár okai ennek is, mint mondjuk Hugh Grant, évente ismétlődő, tiszteletjátékának. Ezekről, talán, nem is illik beszélni karácsonykor, de azt gondolom, hogy ami a szereteté, az muszáj, hogy kezelni tudjon tabut, fájdalmasat, szomorút is. Ma vasárnap van. Fordítsuk hát figyelmünket egy olyan emberre, aki éppen az ilyen elhanyagoltság áldozata lett, elfeledték, mégis magáénak tudhatja az eddig egyetlen magyar világslágert, a Szomorú vasárnap-ot. Seress Rezső előadása:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/9/95/Szomoru_vasarnap.ogg

A szövegét egy újságíró, Jávor László szerezte, és Seress Rezső zenésítette meg. Lassan és nehézkesen alakult ki a végleges formája a dalnak. Amely, egy öngyilkossági hullámot indított el, és mint, ahogyan lenni szokott, szenzációt csinált belőle a világ, de mindeközben Magyarországon alig ismerték.
Seress Rezső (szül.: Spitzer Rudi), több ma is ismert slágert könyvelhet magáénak, mint például a Szeressük egymást, gyerekek, melynek Máté Ottilia (a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkereszttel kitüntetett operett-énekesnője) változatát közlöm:


Vagy a Fizetek, főúr, melynek a Budapest Bár - Tánc című lemezén található változatát közlöm, énekel: Frenk


De legalább ennyien tudták akkoriban is, mint mondjuk ma, hogy ki is az a Seress Rezső, és éppen ennek következtében művészi- és lelki válságában kivetette magát az ablakon, de ezt túlélte, és a kórházban, saját gipszének drótjával végzett magával végül.
Presser Gábor, aki egy időben egy házban lakott a zeneszerzővel, így nyilatkozik: "...mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után." Ugyanis feldolgozások születtek bőven:
"Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán." Hogy ez ne legyen Szomorú vasárnap, hát Szeressük egymást, gyerekek! Nem szándékozom a demagógia felé elmenni, de azt hiszem, hogy még az ún. evidenciákat is néha, vagy legalább egyszer el kell mondani, tehát: az öngyilkosság, nem megoldás, de nem is segélykiáltás, a segítségkérés mindig megelőzi azt, éppen ezért vegyük ezt észre, és tegyünk valamit! A karácsony posztulátuma a szeretet, a szereteté a törődés.
A zene erre is jó, használjuk is ki!

Az archív felvétel és a feldolgozások listája a Wikipédiáról származik.
By - szabad fuldokló dátum: 10:10
Címkék: , , , ,

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)